Szerda

A mai nap sem indult zökkenőmentesen. :) 8.45-re jött értünk a taxi, hogy elvigyen minket Monreal del Campoba. Két kocsiba ültünk be és kb. 40 percet utaztunk. Amikor kiszálltunk, akkor tűnt fel, hogy Özge nincs meg. A hotelben maradt, mind a két autóban azt hittük, hogy a másikban ül. Végül délután jött utánunk valaki a szervezők közül és elhozta.

A délelőttöt ebben az általános iskolában töltöttük: CP Ntra. Sra. Pilar 

Gyakorlatilag végig hospitáltunk. Most csak a jó tapasztalatokat szeretném leírni. Ebben az iskolában minden osztályban és az óvodai csoportokban (preschool) is van interakítv tábla. Itt láthatjátok, hogyan használják az 5 évesek a táblát:

Hosszan lehetne vitatkozni, hogy ez jó dolog vagy sem. Mindenesetre ez a fiatal óvodapedagógus, aki egyben angol tanár is, nagyon kreatívan használta a táblát. Egyszerre többféle tevékenység zajlott, mindenki mindent csinált, de nem volt kényszer vagy ilyesmi. Van egy közös blogjuk, amit együtt írnak a gyerekek és a pedagógus (figyelem: 5 évesek) vagy éppen képeket keresnek az adott témához. Most épp az volt a probléma: Hogyan alszik a ló? Ma az egyes mesehősökről tanultak angolul, a képen a kisfiú épp az egyiket öltözteti fel. A foglalkozás végén angolul hallgattak, néztek meg egy mesét a táblán, ami interakítv volt. A mesélő mondta, hogy mire kell kattintani ahhoz, hogy továbbmenjen a mese. A gyerekek nagyon élvezték.
Ebben a teremben találtam még egy érdekes dolgot és ezt le is fényképeztem:

Ez a vita sarok. Láthatjátok, hogy az egyik széken egy száj van, amint beszél, a másikon pedig egy fül, amint hallgat. Ha valami nézeteltérés van a gyerekek között, ideülnek és megbeszélik. A két szék segít nekik ebben. Szerintem ez egy nagyon jó ötlet.
Majd láttunk egy 6. osztályos angol órát. 5. osztálytól kezdve minden gyereknek van laptop+tablet gépe. Ezen az órán ezeket is használták. Lassan kezdem érteni, hogy miért beszélnek viszonylag rosszul a spanyolok angolul. Ebben az iskolában az angol tanárok nagy része lelkes, de a nyelvi tudásuk egy itthoni középfokúra talán elég lenne. Az a baj, hogy amikor velünk beszélgettek vagy kérdeztünk valamit, láható volt, hogy nemigen használják a nyelvet, csak a gyerekekkel. Így azért elég nehéz a dolog.
Délután egy középiskolában folytattuk a hospitálást. Itt láttunk egy speciális osztályt, ahova problémás (skizofréniás, hiperaktív) és tehetséges fiatalok (kimagaslóan magas IQ) járnak. Interaktív táblát használtak (StarBoard), lencse működését tanulták ennek segítségével.
3 óra körül mentünk ebédelni, ahol lefényképeztem ezt:

Ez a plafonra van erősítve és olajat vagy bort tárolnak benne. Menüt ettünk itt, én hallevest, valami halat és végül flemet. Ez pudinghoz hasonlít, nekem ízlett. A többieknek nem, de az az igazság, hogy nekik sok minden nem tetszik. Nem értem, hogy miért mennek az emberek külföldre, ha hazai ételeket akarnak enni.
Az ebéd végén készült ez a kép Özgével és az egyik spanyol segítőnkkel.

5 óra után indultunk Calamocha-ba, ahol az egész napi tapasztalatokat beszéltük meg. Itt tudtuk meg, hogy a régióban 10 éve kezdték meg az iskolák internetes elérhetőségének megszervezését. Intranet rendszerük van, ahová feltöltik a pedagógusok az elkészült anyagokat, cserélgetnek. A diákok ide tudják feltölteni a házi feladatot is. Emellett van egy weboldaluk, ami nyilvános, itt egy csomó anyag elérhető.